Betekintés az asztrológia történetébe
2. rész
A középkor elején Európában az asztrológia hanyatlásnak indult, újbóli felvirágzását a 999-ben (érdekes szám, egy számmisztikus biztosan tudna mondani valamit a jelentőségéről!) pápává választott II. Szilveszter tette lehetővé, akit a Mágus Pápa néven is emlegettek. Ekkor, a második évezred elején lehetővé vált, hogy az arab, zsidó és keresztény tudósok ismereteit összegezzék, latinra fordítsanak régi görög, arab és héber szövegeket. Későbbi korok pápái is támogatták az asztrológiát, pl. II. Gyula (élt: 1453-1513), VII. Kelemen (élt: 1478-1534) és V. Szixtusz (élt: 1521-1590).
A 12. században Bonatus Anima astrologiae c. műve tette újra szélesebb körben ismertté az asztrológiát. Bonatus az óraasztrológia egyik kiemelkedő mestere volt.
A horizont házrendszer kialakításában játszott főszerepet a 13. században Giovanni Campani olasz matematikus. Rendszerét még ma is használják a klasszikus asztrológiában.
Gerolamo Cardano a 14. században eretnekség vádjával került börtönbe, mert elkészítette Krisztus horoszkópját. Cardano egyébként orvosnak tanult, matematikával, fizikával, geológiával, csillagászattal és filozófiával is foglalkozott, a nevéhez fűződik a kardántengely ötlete és elterjedése.
Regiomontanus (Johannes Müller), a 15. században élt matematikus, asztrológus, a regensburgi egyetem tanára volt. Nürnbergben obszervatóriumot hozott létre. Később Hunyadi Mátyás meghívására Magyarországra jött, a király udvari orvosaként és asztrológusként működött itt, majd V. Szixtusz pápa udvari asztrológusa lett Rómában. Megalkotta saját házrendszerét, az óraasztrológusok ezt a házrendszert használják ma is.
A 15. század másik nagy asztrológusa Marsilio Ficino volt, aki a Medici család anyagi támogatását élvezte. Latinra fordította Platón és Hermész Triszmegisztosz műveit.
A 16. század első felében élt Tycho De Brahe Skandinávia legismertebb asztrológusa volt. Svéd és dán fejedelmeknek készített horoszkópokat. Ő és Kepler dolgozták ki az Ephemeridák táblázatait, ami jelentősen megkönnyíti a horoszkóp kiszámítását. Az asztrológusok a mai napig használnak efemeridát, arról, hogy ez mi, majd egy későbbi cikkemben írok. Tycho de Brahe ehhez leginkább pontos megfigyeléseivel járult hozzá. Ő használt Európában először kör alakú horoszkópot, addig ugyanis itt négyszögletes képleteket készítettek. Frigyes dán király támogatásával és nemesi adományokból Hveen szigetén obszervatóriumot hozott létre. Később Prágában Rudolf császárnak is dolgozott Keplerrel együtt, aki amellett, hogy felállította a bolygómozgásokat leíró fizikai törvényeit, remek asztrológiai előrejelzéseket készített.
John Dee a 16. század második felének híres angol asztrológusa és mágusa volt, térképészként pedig a kor nagy felfedező utazásait segítette. I. Erzsébet királynő tanácsadója volt, óriási könyvtárral rendelkezett.
John Deet tekintette az angol asztrológia atyjának William Lilly 17. századi asztrológus, aki saját korának is híres és elismert asztrológusa volt. Arisztokratáknak és magas rangú katonáknak készített előrejelzéseket. Rengeteg jóslata vált be, többek között előre jelezte a nagy londoni tűzvészt. Elsősorban óraasztrológiával foglalkozott, a kérdőasztrológusok ma is az ő általa összegyűjtött és felhalmozott tudásra támaszkodnak. Fő műve a Keresztyén asztrológia, melyben összefoglalt és leírt mindent, amit az asztrológiáról tudott.
A korszak másik kiemelkedő asztrológusa Jean Baptiste Morin francia asztrológus volt, aki Richelieu bíboros udvari asztrológusa volt. Morin összegyűjtötte és korszerűsítette az összes addigi asztrológiai ismeretet. Astrologia Gallica c. műve az asztrológia gyakorlati alkalmazásáról szól, és máig alapműnek számít.
Lilly tanítványa volt egy ideig Nicolas Culpeper, aki az orvosi asztrológia és a gyógynövénytan területén alkotott nagyot.
Placido De Titis, azaz Placidus szintén a 17. század szülötte, aki kidolgozta egyenlőtlen házrendszerét, melyet a mai asztrológusok többsége is használ a horoszkópok kiszámításánál. Benedek rendi szerzetes volt a paduai monostorban, később sok európai arisztokrata, valamint Wilhelm osztrák főherceg tanácsadója lett, illetve kapott tőlük támogatást a munkájához.
A materialista szemlélet és gondolkodásmód 19. századi előtérbe kerülése, felerősödése következtében az asztrológia ismét hanyatlásnak indult. Ettől kezdve magukat komolynak tekintő tudósok nem foglalkoztak az ősi tudással és hagyományokkal, ezek többnyire csak műveletlen vásári jósok és pénzhajhász csalók kezébe kerültek, akik sokszor le is járatták, hiteltelenné tették az asztrológiát. A 20. századra azonban a világot kizárólag materiális alapokon magyarázó szemlélet némileg gyengülni kezdett, amit éppen a természettudomány fejlődése eredményezett. Az anyag mind kisebb részecskéinek, valamint a hullámok, sugárzások, rezgések megismerése olyan megállapításokhoz, állításokhoz vezetett, amilyeneket valaha az alkimisták vallottak, tehát, hogy az anyag lényegében egynemű, sőt tulajdonképpen rezgés, hullám, sugárzás. Ez a fejlemény kedvezett az ezoterikus tudományok, így az asztrológia reneszánszának is. Néhányan ismét komolyan kezdtek foglalkozni vele és igyekeztek összhangba hozni az ősi tudást és módszereket a modern tudomány felfogásával és módszereivel. Sajnos a hanyatlás idején, illetve a történelem folyamán az ismeretek egy része elveszett. Elmondhatjuk, hogy a régiek bizonyos dolgokat jobban tudtak, mint korunk asztrológusai. Az asztrológia újjászületésében, az ősi elvek, kifejezések korszerűsítésében a 20. század első felében fontos szerepet játszott két német asztrológus, Friedrich Schwickert és Karl Brandler Pracht. Azóta is egyre több színvonalas munka jelenik meg komoly, tanult emberek tollából és sok régi mű, a nagy elődök munkái is újrafelfedezésre, kiadásra kerülnek.
Lontay-Szabó Éva
Megosztás a Facebookon: 