ŐSI ELTŰNT CIVILIZÁCIÓK: LEMURIA ÉS ATLANTISZ 

Lemuria egy ősi fejlett civilizáció volt, mely Atlantisz kialakulása előtt létezett. Úgy tartják, hogy fizikailag Észak-Amerika és Ázsia/Ausztrália között volt található. Lemuriára hivatkoznak Mu néven is, vagy Motherland of Mu (Anyaföld) néven. Fénykorában Lemuria lakossága igen fejlett és erősen spirituális beállítottságú volt. Bár konkrét fizikai bizonyítékokat nehéz lenne találni az ősi kontinens létéről, sok ember "tudja", hogy szoros kapcsolatban áll Lemuriával.

A lemuriaiak egy sok ezer évvel ezelőtt bekövetkezett pólusváltás következtében, az éghajlati változások elől menekülő, nomád életmódot folytatott törzsek egy megmaradt csoportjából kialakult civilizáció volt. Részletek az Élet virágának ősi titka c. könyvből:

...Thoth elmondása alapján Ádám és Éva ideje után egy jelentős tengelyváltozás következett be, melynek eredményeképpen a földrész elsüllyedt és egy másik földtömeg emelkedett ki a Csendes óceán vizéből. Ezt ma Lemuriának nevezzük. Thoth szerint Ádám utódai itt telepedtek le és fejlődtek szabadon 65-70 ezer évig. Az evolúció gyorsan haladt, számos kísérletet hajtottunk végre önmagunkon és igen sok fizikai változást idéztünk elő testünkben. Megváltoztattuk csontrendszerünket, különös hangsúlyt fektettünk a gerincre és a koponyára. Javarészt jobb agyféltekés, női természetű lények voltunk. Egy evolúciós ciklusban minden esetben dönteni kell arról, hogy a férfi vagy a női jelleg lesz-e a domináns. Fajunk női jelleget vett fel.

Az Első Világháború előtt az emberek spirituális növekedési mintája egészen hasonló volt a maihoz. Az emberek rendkívül nagy érdeklődést mutattak a spirituális és pszichikus művek, a meditáció, az ősi múlt megismerése és hasonló természetű dolgok iránt. Sokan tanulmányozták az Atlantisz és Lemuria létezésével kapcsolatos területeket is.

A tengerfenék folyamatosan emelkedik és süllyed. A Bermuda területén számos sziget tört hirtelen felszínre. Néhányuk még ma is látható, a legtöbbjük azonban újra a hullámok alá merült. Azokban az időkben, amikor Platon leírást adott Atlantiszról, a görögök a Gibraltári szoroson túl csak nagy nehézségek árán tudtak hajózni, minthogy a víz azokon a területeken csupán 3-4,5 m mélységű volt.

A lemuriai civilizáció nagyon fejlett volt, végül Lemuria nagy részét mégis elnyelték az óceán hullámai. Az itt élőAyésTejeneve fennmaradt. Ez a pár felfedezte az „interdimenzionális szeretkezés” módszerét. Rájöttek arra, hogy ha ezt a dolgot egymás érintése nélkül egy meghatározott módon végzik megfelelő légzéstechnikával, a gyermekáldás különleges módon valósul meg, továbbá halhatatlanná lehet vele válni.AyésTejealapítottak egy iskolát. A jelen ciklusban ez volt az első misztériumiskola, mely a Nakaal Misztériumiskola nevet viselte. Az iskolában a feltámadás vagy égbe emelkedés tantrán keresztüli megvalósítását tanították. Mielőtt Lemuriát elnyelték az óceán hullámai, mintegy ezer embert képeztek ki, ami 333 háromtagú családot jelent. Lemuria kezdett olyan hellyé formálódni a tanítások által, ahol pár évezred leforgása alatt az egész faj egy új tudatküszöb átlépésére válhatott volna képessé.

Isten szemlátomást nemet mondott a továbbfejlődésre, az idő nem volt megfelelő erre. Épphogy elkezdték a munkát, amikor Lemuria víz alá merült. Már jó előre, teljes bizonyossággal tudták, hogy Lemuria el fog süllyedni. Tulajdonukat a Titicaca tóhoz, a Shasta hegyhez és más helyekre menekítették. Thoth elmondása szerint, Lemuria elsüllyedése és Atlantisz kiemelkedése ugyanabban az időben, egy másik pólusváltás következtében zajlott le.

ATLANTISZ

Ezen a szigetkontinensen egy szintén nagyon fejlett civilizáció fejlődött, ám évezredekkel Egyiptom és Mezopotámia történelmének kezdete előtt eltűnt az Atlanti-óceánban és csak a környező kontinenseken izolálódott kolóniái maradtak fenn, amelyek később maguk is civilizációkká fejlődtek, s amelyeket mi a történelem kezdeteként tartunk számon. E nagy szigeten civilizált és törekvő nép élt. Nagy városaik, nagyszerű palotáik, aranymennyezetű templomaik voltak és a termőföld öntözésére szolgáló bonyolult csatornarendszerük is. Zsúfolt kikötőikből kereskedelmi flották és hadihajók mentek kereskedni. Nagyon sokáig éltek, a mai időfogalmunk szerint kb. 280 évig és amikor meghaltak, tudatosan tértek át a fizikaiból a szellemi létbe. A halálfélelem ismeretlen volt számukra, mivel a halál nem következett be. Ezért nem is gyászolták az elhunytat, hanem a hazatérését ünnepelték.

Eredetileg csak a főváros neve volt Atlantisz. Később az egész földrészt így nevezték azok az idegenek, akik a birodalmat kereskedelmi célból látogatták. Az Atlantisz szó jelentése: legerősebb, leghatalmasabb, amin a világ nyugszik. A görög mítosz Atlaszról (az óriásról) máig erre az elnevezésre utal.

Az Atlantisz legenda számos, eddig elveszettnek tekintett része az utóbbi években a helyére került. Hatalmas kőromokat fedeztek fel, fényképeztek le és tárnak fel jelenleg is az USA, Mexikó, Kuba és Venezuela partjain túl, víz alatti romokat vizsgálnak túl a spanyol partokon, a Kanári-szigetek körzetében, Marokkó, Portugália partvonalainál. Kutatások folynak az Atlanti-óceán más szigeteinél is. A szóban forgó romok nem csupán hasonlítanak egymásra, de összehasonlíthatók azoknak az ismeretlen kultúráknak az építményeivel is, amelyeket Dél-Amerika hegyeiben, Európa és Ázsia partvonalai mentén, illetve a Csendes-óceán szigetein találhatunk. Az ősi monda lassan ténnyé változik, amely döntő jelentőségű a mi modern világunk túlélésében.

Atlantiszról Platón is ír a Timaiosz és a Kritiász című műveiben. Platón szerint az atlantiszi birodalom hirtelen ért véget, amikor egy háború kellős közepén a központi sziget az óceánba süllyedt. Platón művei túlságosan részletesek ahhoz, hogy pusztán kitalációnak nyilváníthassuk őket. A beszámoló leírja a kikötőket, a hatalmas flottákat, az óriási templomokat, a pazar arany és más fémből készült díszítéseket, leírja a város katonai védelmét, mezőgazdaságát és öntözési rendszerét, az ott előforduló házi- és vadállatokat, szól a harci eszközökről, a kormányzatról és a kereskedelemről. Mindez arról győz meg minket, hogy jóval Platón ideje előtt nagyszámú szemtanú szólhatott a szigetkontinensről és Platón, mint az antik idők legnagyobb gondolkodója, e szájhagyomány adatait összegyűjtve írta le beszámolóját, egyben megalapozta azokat a kutatásokat, vitákat és érv-harcokat, amelyek ebben a kérdésben az azóta eltelt 2500 év alatt zajlottak és zajlanak.

A Bermuda-háromszögnek nevezett nyugat-atlanti régió is számos információt tartalmaz. A második világháború óta sokat láttak Atlantiszból a szigetek felett elrepülő repülők illetve az elsüllyedt hajók nyomait kutató pilóták. Számos menetrend szerinti járatú és chartergép pilótája beszámolt arról, hogy falakat és utakat látott a víz alatt. Más, alacsonyan repülő pilóták pedig úgy vélik, hogy az általuk látott formációk tengerbe süllyedt épületek tetejére emlékeztetnek.

Edgar Cayce, akit számos beteljesült próféciája tett világhírűvé, 1940-ben megjósolta Atlantisz víz alatti romjainak megtalálását.

Egy legújabb elmélet a Bermuda-háromszögben eltűnt hajókról és repülőkről: a kontinentális padozat és a mélyen fekvő fennsíkok közel dermedt üledékei hatalmas gázbuborékokat tartalmaznak, amelyek hidrátok formájában vannak jelen. A buborékokban támadt hirtelen hasadékok hidrokarbon felhőket szabadítanak fel és amikor a gáz a felszínre áramlik, buborékokat alkot, csökkentve a víz sűrűségét, aminek következtében a felszínen levő hajókat önmagukba húzzák és elsüllyesztik. Az alacsonyan haladó repülők a gázfelhőbe kerülve meghibásodnak, leállnak a motorok és navigálási nehézségek támadnak. Elképzelhető, hogy Atlantisz eltűnésének okait a Bermuda-háromszögnél levő szakadékok, árkok, valamint az óceánfenék egyenetlenségeiben kell keresnünk.

Közismert, hogy a Föld egy elektromágneses erővel feltöltött gigantikus mágnesnek tekinthető. A mágneses erővonalak az egész földfelszínen végigfutnak. A kínaiak - legősibb feljegyzéseik szerint - már ismerték ezt a jelenséget, Ők "sárkány-pályáknak" nevezték el őket és e rendszer szerint határozták meg, hogy hova alapozzák a házakat és a templomokat. Sőt, kivetítették az erővonalakat az emberi testbe is (ez az alapja az akupunktúrának). A mágneses energia segítségével pozitív és negatív pólusokat képezve mozgatták a sziklákat akár hegyen-völgyön keresztül is. A modern idők ideája, hogy használunk egy elektromágneses hálót a Föld felszíne felett. Nikola Tesla, a világszerte elismert kiváló kutató egyszer azt állította, hogy egy megfelelő harmonikus frekvencia elérésével akár az egész Föld elpusztítható lenne.

Az ősi népek tudtak Atlantisz helyéről: az európai és afrikai hagyományok az óceánba helyezték nyugatra, míg Dél-Amerika törzsei úgy tudták, hogy a Keleti Tenger-ben, azaz tőlük nézve szintén az Atlanti-óceánban fekszik. A túlélők története évezredeken át fennmaradt Noé bárkájának történeteiben.

Atlantiszra emlékeztetnek azok a tömör és masszív romok is, amelyek az Atlanti-óceán mindkét oldalán fellelhetők. Olyan hatalmasak, hogy a történelem előtti időkben való felépítésük ma szinte lehetetlennek látszik. Ezek az alkotások olyan technikai és mechanikai eszközök használatáról tanúskodnak, amelyeket az általánosan elfogadott történelmi időrendi táblázatok szerint csak évezredek múlva találtak fel.

Atlantisz legendáját elhitték vagy tagadták évszázadokon át, de bármi is az igazság, tény, hogy maga a legenda az, ami realitássá fejlődött.

A modern időkben minden eddiginél realisztikusabbá vált Atlantisz nyomainak kutatása.

Egy ősi világ emléke és ismerete hozzájárulhat jelen világunk megőrzéséhez.                              

Alexa

Megosztás a Facebookon: