Asztrológia: babona?

 Ha bárhol, bármikor szóba kerül az asztrológia, vagy akár az, hogy léteznek-e angyalok, működik-e a Tarot, a mágia és más eszközök, képességek, hogy van-e reinkarnáció, háromféle nézettel találkozunk. Az emberek egy része esküszik ezekre a dolgokra, mások teljesen, alapállásból elutasítják őket és vannak, akik ugyan kételkednek, de azt mondják, lehet benne valami.

A kételkedők, az asztrológiát elutasítók azzal érvelnek, hogy nincs semmi alapja annak, nincs bizonyíték arra, hogy az égitestek hatnak a világ eseményeire, az emberek jellemére és sorsára, hogy az égen és a földön történtek közötti összefüggés lenne. Azt mondják, az asztrológia bizonyíthatatlan, nem egzakt, semmi logika nincs benne, természettudományos eszközökkel, kísérletileg, laboratóriumi vizsgálatokkal nem igazolhatóak az állításai, megállapításai. Szerintük a természetfelettinek, a misztikának nem lehet semmi szerepe és keresnivalója az értelmes, intelligens emberek életében, világnézetében, és képzetlen, magukat asztrológusnak nevező jósokra, csalókra hivatkoznak. Ők az anyag működésével magyaráznak mindent, valamiért nem akarnak (talán nem mernek?) a hétköznapi magyarázatokon túl mást is keresni. Az elutasítók, ellenzők többsége úgy vitatkozik asztrológiáról, hogy nem is ismeri, soha nem is foglalkozott vele, nem próbálta ki.

Az asztrológia tapasztalati tudomány, évezredek során tett számtalan megfigyelésen, felhalmozódott tapasztalaton és összegyűjtött tudáson alapul. A kezdetekkor állapították meg az egyes égitestek hatásait, analógiáit, ezek a mai napig érvényesnek és helytállónak bizonyulnak. Csak csendesen kérdezem: a természettudomány megállapításai közül vajon mennyi állta így ki az idők próbáját, és hány természettudóst nevettek ki, esetleg üldöztek már kollégái azért, mert olyasmit fedezett fel, olyan elmélettel állt elő, amire a tudomány aktuális állása szerint nem volt magyarázat és miattuk újra kellett gondolni, el kellett vetni addig biztosnak tartott dolgokat? Az asztrológia szigorú és világos szabályokkal, a matematikai eszközöket is használva, az égitestek valóságos helyzetével, mozgásával dolgozik, melyek mindig előre kiszámíthatóak. Mégis van az asztrológiában valami mágikus, természetfeletti, misztikus és megmagyarázhatatlan. Azt tapasztalatból tudjuk, hogy befolyással vannak ránk a bolygók, a csillagok, azt viszont nem, hogy miért. Ahogy nem tudjuk azt sem, hogy némelyek kezében miért működik olyan jól a kártya, a kristálygömb, a kávézacc, vagy bármilyen más eszköz. Mindegy is, hogy miért, a lényeg az, hogy működik és használjuk az asztrológiában lévő lehetőségeket. Egy asztrológusnak nem kell feltétlenül hatodik érzékkel rendelkeznie ahhoz, hogy egy horoszkópot értékelni tudjon (ha van intuíciója is, még jobb). Olyan embereknek való ez a tudomány, akik nem akarják rábízni az életüket a kávézaccra, vagy egy kristálygömbre, akiknek az eszét is meg kell győzni, nem hisznek vakon. Még az sem véletlen, hogy ha valaki ezotériával kezd foglalkozni, éppen az asztrológia lesz a számára megfelelő, meggyőző terület. Egy jó asztrológus jó logikával rendelkezik, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a horoszkópban lévő sokféle elemet kombinálni tudja, ugyanakkor az intuíciójára támaszkodva, ösztönösen is meglát bizonyos összefüggéseket. Sok asztrológus rendelkezik például erős Szűz érdekeltséggel, „beütéssel” is (magam is közéjük tartozom). Az ilyen emberek racionálisak, mindent a részletekbe menően elemeznek, rendmániások és a rendrakás kényszere sokuknál szellemi szinten is megjelenik, ezért a világ látszólagos rendetlenségének megértéséhez valami magasabb rendet, rendszerező elvet keresnek. A képletükben ugyanakkor mindig megtaláljuk a természetfeletti iránti fogékonyság jeleit is.

A különböző sugárzások, hullámok létezését ma már nem tagadja senki, Tudjuk, hogy vannak, igaz, nem nagyon régóta, hiszen szemmel nem láthatóak. Miért gondolnánk, hogy az összes változatukat ismerjük már? Amire nem találunk egyelőre természettudományos magyarázatot, de valamilyen módon tapasztaljuk, érezzük a hatását, az akkor az a valami van, vagy nincs? Talán a bolygóhatások is ilyen módon nyilvánulnak meg.

Azt sem tagadja ma már senki, hogy a Napnak, vagy a Holdnak fizikálisan hatása van ránk, emberekre. A Nap minden pillanatban óriási mennyiségű anyagot bocsát ki a világűrbe, sugárzik és erősen fénylik, a kozmoszon átsöprő napszél a Földet is eléri. A fény hatására különböző biológiai folyamatok is beindulnak, ezt sem vitatja senki. Megfigyelték, hogy a napfolttevékenység hatással van például bizonyos járványok megjelenésére, időjárási frontokra, de a vér kémiai összetételére is. A biológiai, fiziológiai folyamatok lelki hatásokat idézhetnek elő, ezt az emberi elme és lélek működését csupán materiális alapon magyarázók is elismerik. Tudjuk, hogy a Hold hatására létezik az ár-apály jelenség. Megfigyelték azt is, hogy bizonyos holdfázisok (újhold, telihold) emberi szervezetre is hatást gyakorolnak. Például fogyó holdnál végzett műtéteknél gyengébb vérzés várható, epilepsziás vagy migrénes rohamok gyakorisága is mutat összefüggéseket bizonyos holdfázisokkal. Telihold idején nyugtalanabbak vagyunk, rosszabbul alszunk, több baleset és erőszakos cselekmény történik. Vajon a többi bolygó esetében miért lenne másképp? Amiről nem tudunk, az nem biztos, hogy nem létezik.

Az ember testi adottságait, betegséghajlamait, jellemét általában az öröklődéssel, a génekkel és a környezet hatásával magyarázzák. Ez igaz is, mint ahogy az is, hogy szülők és gyermekek, rokonok képletében érdekes azonosságokat figyelhetünk meg, ez lehet egy-egy jegy vagy bolygó hangsúlyozottsága, bizonyos bolygók közötti kapcsolatok, stb. Ha akarjuk, megláthatjuk ebben is az „ami lent van, ugyanolyan, mint ami fent van”elv megnyilvánulását, az isteni akaratnak az anyagban való megjelenését.

Gyakran hozzák fel az asztrológiával szemben azt az érvet, hogy geocentrikus, tehát tudománytalan szemlélete van. Természetesen az asztrológusok is tudják, hogy nem a Nap a kering a Föld körül, hanem fordítva, a Naprendszer többi bolygójával együtt. Akkor miért tekintik továbbra is a Földet a világ közepének? Azért, mert a többi bolygó felől ide irányuló sugárzásokat veszik figyelembe. A Föld sugárzásának más szerepe van az életünkben, mi, akik itt élünk, másképpen érezzük azt, mint éreznék azt értelmes lények egy másik bolygón.

Ha az asztrológia csupán téves dolgokon alapulna, csalás és hazugság lenne, fennmaradhatott volna évezredeken át? Mit gondoljunk olyan emberek szellemi képességeiről, intelligenciájáról, mint mondjuk Platón, Pitagorasz, Hippokratész, Kepler, Richelieu bíboros, Aquinói Szt. Tamás, jó néhány pápa, Hunyadi Mátyás, Spinoza, Goethe, Dosztojevszkij, C. G. Jung és még sorolhatnánk, akik vagy maguk foglalkoztak az asztrológiával, vagy az asztrológusuk tanácsát kérték. Sok általam személyesen is ismert, jelenkori asztrológusnak van egyetemi, főiskolai, pl. tanári, mérnöki, orvosi, pszichológiai, közgazdásági végzettsége.

Mi keresni valója van a spiritualitásnak, a misztikának, az ezotériának az életünkben, a gondolkodásunkban? Aki ezzel, így talán éppen asztrológiával kezd foglalkozni, a felsőbb hatalmak titokzatos világába pillanthat be. Megérti a sors törvényszerűségeit, azt, hogy minden tettnek következménye van és nincsenek véletlenek. Megérti, hogy létezik egy egyetemes törvény, amivel ha szembe megy, súlyos problémákat idézhet elő, ha azzal összhangban él és cselekszik, minden könnyebbé, egyszerűbbé válik. Megérti, hogy minden, ő maga is a Nagy Egység része, ezért tudja, hogy egyetlen rész sem érvényesülhet büntetlenül a többi rovására. Ez globálisan is érvényes, mára ezzel is mindannyian szembesülünk.

Megosztás a Facebookon: