MINDENSZENTEK és a halottak napja

MINDENSZENTEK

 (latinul: Festum omnium sanctorum).  Eredete az ókori Róma hitvilágába vezet: Marcus Agrippa i. e. 27-ben egy hatalmas templomot építtetett az összes isten tiszteletére, amit Pantheonnak neveztek el. A Pantheont keresztény templommá alakították át, és 609. vagy 610. május 13.-án IV. Bonifác pápa az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. Korábbról is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepéről. A IV. században élt Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János írásaiban már említést tesz az ünnepről, melyet május 13.-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. A görög egyházban e nap neve ma is Szentek Vasárnapja. Május 13.-ról november 1.-re a VIII. században tevődött át az ünnep, amiben egy ősi kelta hagyománynak is szerepe volt.

Az új ünnepet Jámbor Lajos császár ismerte el hivatalosan 835-ben IV. Gergely engedélyével, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

A HALOTTAK NAPJA

 Arra a katolikus tanításra vezethető vissza, mely szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak életükben elkövetett bűneiktől. Már a kereszténység kezdeteitől voltak olyan napok, melyeken a halottak bizonyos csoportjaiért jártak közben imával, megemlékezéssel. A halottak napja megtartása – mint az egyetemes közbenjárás ünnepe – Szent Odiló clunyi apáttól (962-1048) ered, aki egy 998-ban írt rendeletében (máig fönnmaradt) emléknapként a Cluny anyaház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ezt a halottakról szóló megemlékezést fokozatosan átvette az egész egyház, a XIII. század végére már általánosan elfogadottá vált, és lassanként a népszokásoknak is része lett.

A halottak napjához számos hagyomány és néphit kapcsolódik. Az emlékezések Mindenszentek estéjén kezdődtek, akkor a halottak emlékezetére megszólaltak a harangok, és gyertyákat gyújtottak, ez a szokás sokfelé ma is tovább él. A hit szerint az alatt az idő alatt a lelkek jelképesen megpihennek.
Halottak napján az élőknek tilos volt a munka, földmunkát pedig semmiképpen nem lehetett végezni, hogy megzavarják a halottakat. Néhol a mosást is tiltották egész héten, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Gyakori hiedelem volt, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak értük, mert a tűz megtisztulást hozott. Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén „mindönszentek kalácsa”, „kóduskalács” néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek, a székelyek egész kemencére való cipót sütöttek, és az „Isten lepényét” vagy “halottak lepényét” kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.
Magyar területeken máig tartó szokássá vált a sírok megtisztítása is. A temetőjárás néhol már októberben megkezdődik. Helyrehozzák a sírokat, az elmúlás virágaival, krizantémmal, őszirózsával díszítik azokat. A népi magyarázat szerint erre azért van szükség, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Aztán az elődök sírjánál összegyűlik a rokonság, és a halottak üdvéért imádkoznak, kegyelettel gondolva azokra is, akik idegenben vagy ismeretlen helyen nyugszanak. Ezek után meggyújtják a gyertyákat.

HALLOWEEN

 (All Hallows, angol eredetű szó) a Mindenszentek előtti estét jelenti október utolsó napján.  Ősi kelta ünnep, Írországban és Skóciában a termés betakarítása és elraktározása után ezen a napon ünnepelték a nyár végét (Samhain), ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Az ősi hiedelem szerint ezen a napon megpróbáltak visszatérni a világba a rossz lelkek, a bűnös emberek lelkei, akik az állatok testében „léteztek”, itt főleg a macskát említik meg.  Ezen a napon megfelelő áldozatok bemutatásával engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal a mennyországba kerüljenek.

A legtöbb országban ismerik Halloween ünnepét, az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és a szellemek ünnepe. Ilyenkor éjjel ijesztő jelmezekbe bújnak, hogy elrémisszék és megzavarják a rossz szellemeket, hogy aztán könnyebben előzhessék őket.

Október utolsó napján legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között.

Halloween ismert szimbóluma a gonosz szellemeket távol tartó faragott töklámpás, melyet egy Jack nevű részeges, de tréfás és leleményes kovácsról neveztek el. Ő még az ördögöt is megviccelte, amikor az eljött érte. Jack felzavarta őt egy fa tetejére, melynek a törzsére egy keresztet rajzolt, s mivel az ördög irtózik a kereszttől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé.  Amikor Jack meghalt, nem engedték be a mennyországba csínytevései és iszákossága miatt, viszont a pokolba sem mehetett, mert az ördög is haragudott rá, de az odadobott a kovácsnak egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy ne keljen sötétben kóborolnia az idők végezetéig. Jack ezt a fadarabot beletette egy kivájt fekete retekbe és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. Később a kelta retket az amerikaiak tökre változtatták (állítólag ebből több volt nekik).

Megosztás a Facebookon: