Gondolatok Mindenszentek alkalmából Babitól
Mindannyiunk életében eljön az a fájdalmas pillanat, amikor szembe kell néznünk azzal, hogy elveszítünk egy olyan szeretett személyt, aki nagyon fontos szerepet játszott az életünkben. Amikor szembesülünk ezzel a ténnyel nem mindig tudjuk azonnal felfogni, hogy mi is történt. Csak állunk szótlanul és lehajtott fejjel. Arra gondolunk, hogy ezek után már nem lesz velünk soha többé, nem foghatjuk a kezét és nem ölelhetjük meg. Nem mondhatjuk meg Neki, hogy mennyire Szeretjük és mennyire fontos nekünk. Sokszor csak érthetetlenül állunk az esemény előtt és keressük a miértekre a válaszokat. Nem kapunk választ a kérdéseinkre, hogy miért pont Ő és miért pont most. Nagyon nehéz ezt az eseményt feldolgozni. Fájdalmas és szívszorító, kimondhatatlan érzések kavarognak bennünk. Nehéz az elengedés és a búcsú pillanata, amit ha akarunk, ha nem meg kell tennünk. Nehéz tudomásul venni, hogy az élet megy tovább, de sajnos már Nélküle. Amikor még együtt vagyunk a szeretett személlyel fel sem merül bennünk olyan gondolat, hogy mi lesz ha ...... hiszen annyira természetes akkor még minden. Együtt vagyunk, örülünk egymásnak, éljük az életünket. Aztán egyszer csak egy pillanat alatt szerte foszlik minden. A valóságból már csak álom marad és az emlékek, amik itt maradnak. Az idő múlásával ezek az emlékek aztán kezdenek elhomályosulni, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük Őt. Hiszen tudjuk, hogy a szívünkben tovább él.
Vannak akik hosszas betegség után és vannak, akik hirtelen hagyják itt a Földi Életet.
Sokan hosszú időn keresztül nem tudják feldolgozni az életüknek ezt a részét. Eszünkbe jutnak azok az évek, amikor olyan boldogok voltunk ezzel a szeretett személlyel. A sok közös élmény, a sok szép percek és órák. Visszagondolunk milyen jó volt együtt lenni Vele, azokra az időkre, amikor még olyan természetes volt minden együtt töltött idő. Ilyenkor talán még mosolyogni is tudunk egy kicsit. Egyszer csak félbe szakadnak ezek a gondolatok, visszazökkenünk a jelenbe és maradnak a fájdalmas gyötrődések.
Ilyenkor Halottak Napján évről-évre kimegyünk a temetőbe, virágot viszünk a sírra, gyertyát gyújtunk és újra átéljük gondolatban a rég múlt eseményeket, újra felelevenednek a régi képek. Felidézzük az arcát, ami valaha ránk mosolygott. Néha talán már el is homályosodik ez a kép az idő múlásával, de most ezekben a pillanatokban minden olyan eleven. Szinte el sem tudjuk hinni, hogy mennyi idő telt el azóta a bizonyos nap óta. Ezeket a pillanatokat sem könnyű megélni. Újra és újra emlékek törnek fel a lelkünkben, könnycseppek futnak végig az arcunkon. Ilyenkor bármit megadnánk azért, hogy még egyszer láthassuk, megérinthessük.
A szívünk mélyén reméljük és bízunk abban, hogy egyszer eljön ez a pillanat is. A lelkünkben érezzük és hisszük, hogy jó helyen van. Egy olyan világban, ahol csak szeretet, béke és nyugalom van és nem fáj semmi.
Gyújtsunk együtt gyertyát Halottak Napján és emlékezzünk szeretteinkre!
Ezekkel a gondolatokkal vigasztalódjunk:
"A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni."
Sok szeretettel: Babi
Megosztás a Facebookon: